Miután évekig küzdött az egyre súlyosbodó rákbetegség kezelésével, Kevin nyomorultul érezte magát - szorongott, depressziós és reménytelen volt. A hagyományos rákkezelések legyengítették őt, és nem volt világos, hogy megmentik-e az életét.
De aztán Kevin helyet kapott egy egzotikus gyógyszer klinikai vizsgálatában. A gyógyszer nem a rákját volt hivatott kezelni, hanem a rettegést és a depressziót, amit a betegsége miatt folyamatosan érzett. És működött is. Néhány órával a kis tabletta bevétele után Kevin elmondta a kutatóknak: "Arák nem fontos, a legfontosabb dolog a szeretet". A kutatók szerint a közelgő haláltól való félelmei hirtelen eltűntek - és ez a lelkiállapot legalább néhány hónapig tartott.
Nem a hagyományos antidepresszánsok, mint a Zoloft, vagy a szorongásoldó gyógyszerek, mint a Xanax késztették Kevint arra, hogy újragondolja az életét. Egy olyan drog volt az, amely évtizedekig be volt tiltva, de most a kutatás újjáéledésének középpontjában állt: a hallucinogén varázsgombából származó pszilocibin.
De aztán Kevin helyet kapott egy egzotikus gyógyszer klinikai vizsgálatában. A gyógyszer nem a rákját volt hivatott kezelni, hanem a rettegést és a depressziót, amit a betegsége miatt folyamatosan érzett. És működött is. Néhány órával a kis tabletta bevétele után Kevin elmondta a kutatóknak: "Arák nem fontos, a legfontosabb dolog a szeretet". A kutatók szerint a közelgő haláltól való félelmei hirtelen eltűntek - és ez a lelkiállapot legalább néhány hónapig tartott.
Nem a hagyományos antidepresszánsok, mint a Zoloft, vagy a szorongásoldó gyógyszerek, mint a Xanax késztették Kevint arra, hogy újragondolja az életét. Egy olyan drog volt az, amely évtizedekig be volt tiltva, de most a kutatás újjáéledésének középpontjában állt: a hallucinogén varázsgombából származó pszilocibin.
A pszichológusok és pszichiáterek évtizedek óta tanulmányozzák a hallucinogéneket - az alkoholizmus és a depresszió kezelésére, valamint a kreativitás serkentésére. A kutatások támogatása azonban az 1970-es években leállt, miután a szövetségi kormány számos pszichedelikumot felvett az 1-es listán szereplő kábítószerek közé. Most azonban a kutatók új szemmel vizsgálják a drogokat.
Bár a Kevinéhez hasonló történetek ígéretesek, több száz, talán több ezer további példára lenne szükségünk - szigorúan tesztelve, lehetőleg nagy, randomizált, kontrollált kísérletekben - ahhoz, hogy tudjuk, hogy a tanulmányban állított hatások valósak és elfogulatlanok.
De ez a kutatás megéri. A pszichedelikus szerek azt ígérik, hogy enyhíthetik a legnehezebben kezelhető állapotok némelyikét - a függőséget, a kényszerbetegséget, az élet végi szorongást és egyes esetekben a kezelésnek köztudottan ellenálló depressziót. Például a dohányzás visszaesési arányát egy éven belül 60-90%-ra becsülik, annak ellenére, hogy a dohányzás évente több százezer ember halálát okozza.
Még mindig sok mindent nem tudunk, és még csak most tanulunk. Ezért, hogy megértsük, mit tudunk jelenleg a pszichedelikus drogokról és a pszichedelikus pszichoterápiáról a legtartósabb pszichés állapotok kezelésében, több mint 50 tanulmányt olvastunk el, amelyekben elemezték biztonságosságukat és hatékonyságukat, és beszélgettünk az érintett kutatókkal.
Csak a klasszikus pszichedelikus szerekkel, például az LSD-vel, a varázsgombából származó pszilocibinnel és a DMT-vel kapcsolatos tanulmányokat vizsgáltuk. Ezek a szerek nagyrészt hasonló hatással rendelkeznek, bizonyos szerotoninreceptorokat aktiválnak az agyban.
Bár a Kevinéhez hasonló történetek ígéretesek, több száz, talán több ezer további példára lenne szükségünk - szigorúan tesztelve, lehetőleg nagy, randomizált, kontrollált kísérletekben - ahhoz, hogy tudjuk, hogy a tanulmányban állított hatások valósak és elfogulatlanok.
De ez a kutatás megéri. A pszichedelikus szerek azt ígérik, hogy enyhíthetik a legnehezebben kezelhető állapotok némelyikét - a függőséget, a kényszerbetegséget, az élet végi szorongást és egyes esetekben a kezelésnek köztudottan ellenálló depressziót. Például a dohányzás visszaesési arányát egy éven belül 60-90%-ra becsülik, annak ellenére, hogy a dohányzás évente több százezer ember halálát okozza.
Még mindig sok mindent nem tudunk, és még csak most tanulunk. Ezért, hogy megértsük, mit tudunk jelenleg a pszichedelikus drogokról és a pszichedelikus pszichoterápiáról a legtartósabb pszichés állapotok kezelésében, több mint 50 tanulmányt olvastunk el, amelyekben elemezték biztonságosságukat és hatékonyságukat, és beszélgettünk az érintett kutatókkal.
Csak a klasszikus pszichedelikus szerekkel, például az LSD-vel, a varázsgombából származó pszilocibinnel és a DMT-vel kapcsolatos tanulmányokat vizsgáltuk. Ezek a szerek nagyrészt hasonló hatással rendelkeznek, bizonyos szerotoninreceptorokat aktiválnak az agyban.
Első fejezet. A kutatás nem áll meg.
A pszichedelikus drogok gyógyszerként való alkalmazásának gondolata nem új keletű. Albert Hofmann 1943-ban volt olyan szerencsés, hogy svájci laboratóriumában az LSD hatását felfedezte. Ez a felfedezés az 1950-es és 1960-as években az LSD és hasonló anyagok kutatásának hullámát indította el.
A korszak talán leghíresebb kutatója Timothy Leary volt. Már az egyetemen is kísérletezett drogokkal, és különösen a pszichedelikus szerek nyűgözték le. Érdeklődése arra késztette, hogy miután a Harvard Egyetem fiatal oktatója lett, elkezdje a drogok formálisabb tanulmányozását. Ez vezetett a Harvard Psilocybin Project létrehozásához, amely a drognak az emberi tudatosságra gyakorolt hatását feltáró kísérletsorozat keretében pszilocibint (amely általában a varázsgombában található) adott be végzős diákoknak és a kor számos kiemelkedő művészének.
Furcsa eredete ellenére az akkori kutatások biztatóak voltak: tucatnyi és tucatnyi vizsgálat - nemcsak Leary laboratóriumában, hanem sok másban is szerte az országban - hozott ígéretes eredményeket, amelyek arra utaltak, hogy a pszichedelikus szerek terápiásan felhasználhatók a legellenállóbb állapotok, például a függőség, a szorongás és a depresszió kezelésére.
Néhány évtized múlva a pszichedelikus drogokra vonatkozó korlátozások enyhülni kezdtek. Az 1990-es évektől kezdve egyes kutatók a pszichedelikus drogok mint potenciális orvosi eszközök újbóli vizsgálatát szorgalmazták. Azolyan magáncsoportok támogatásával, mint a MAPS, a Beckley Alapítvány és a Heffter Kutatóintézet, a kutatók kisebb előzetes tanulmányok elvégzéséhez leküzdötték a szabályozási és pénzügyi akadályokat.
A pszichedelikus drogok gyógyszerként való alkalmazásának gondolata nem új keletű. Albert Hofmann 1943-ban volt olyan szerencsés, hogy svájci laboratóriumában az LSD hatását felfedezte. Ez a felfedezés az 1950-es és 1960-as években az LSD és hasonló anyagok kutatásának hullámát indította el.
A korszak talán leghíresebb kutatója Timothy Leary volt. Már az egyetemen is kísérletezett drogokkal, és különösen a pszichedelikus szerek nyűgözték le. Érdeklődése arra késztette, hogy miután a Harvard Egyetem fiatal oktatója lett, elkezdje a drogok formálisabb tanulmányozását. Ez vezetett a Harvard Psilocybin Project létrehozásához, amely a drognak az emberi tudatosságra gyakorolt hatását feltáró kísérletsorozat keretében pszilocibint (amely általában a varázsgombában található) adott be végzős diákoknak és a kor számos kiemelkedő művészének.
Furcsa eredete ellenére az akkori kutatások biztatóak voltak: tucatnyi és tucatnyi vizsgálat - nemcsak Leary laboratóriumában, hanem sok másban is szerte az országban - hozott ígéretes eredményeket, amelyek arra utaltak, hogy a pszichedelikus szerek terápiásan felhasználhatók a legellenállóbb állapotok, például a függőség, a szorongás és a depresszió kezelésére.
Néhány évtized múlva a pszichedelikus drogokra vonatkozó korlátozások enyhülni kezdtek. Az 1990-es évektől kezdve egyes kutatók a pszichedelikus drogok mint potenciális orvosi eszközök újbóli vizsgálatát szorgalmazták. Azolyan magáncsoportok támogatásával, mint a MAPS, a Beckley Alapítvány és a Heffter Kutatóintézet, a kutatók kisebb előzetes tanulmányok elvégzéséhez leküzdötték a szabályozási és pénzügyi akadályokat.
Részben e drogok tanulmányozásának akadályai miatt az új tanulmányok előzetesek és korlátozottak. A minták mérete olyan kicsi, hogy nehéz bizonyossággal megmondani, hogy az eredmények nagyobb, általánosított populációk esetében is igazak lennének-e. És egyes tanulmányok nem tartalmaznak kontrollcsoportokat vagy placebót, ami a tudomány arany standardja annak biztosítására, hogy a megfigyelt hatásokat ne valami más okozza.
De az eredmények ígéretesek és összetettek. Amennyiben ezek a gyógyszerek hatnak, úgy tűnik, hogy ezt egy nagyon szokatlan mechanizmuson keresztül teszik: misztikus, spirituális élményt idéznek elő.
Második fejezet. A pszichedelikus szerek hallucinogén mintázata adja terápiás hatásukat.
Íme egy kis ízelítő abból, ahogyan a 2000-es évek óta számos tanulmány néhány résztvevője leírta a pszichedelikus élményeket.
De az eredmények ígéretesek és összetettek. Amennyiben ezek a gyógyszerek hatnak, úgy tűnik, hogy ezt egy nagyon szokatlan mechanizmuson keresztül teszik: misztikus, spirituális élményt idéznek elő.
Második fejezet. A pszichedelikus szerek hallucinogén mintázata adja terápiás hatásukat.
Íme egy kis ízelítő abból, ahogyan a 2000-es évek óta számos tanulmány néhány résztvevője leírta a pszichedelikus élményeket.
- "Ahála érzése, az alázat nagy (erőteljes) emléke... a létem megtapasztalása, a végtelenben és a végtelenségben való létem megtapasztalása"
- "Egyáltalánnem vallásos, de fontos, hogy motiváljon a spirituális életem fejlesztésére"
- "Hiszem, hogy becsatornáztam az Istennő erejét, és hogy ezt az erőt magamban tartom. Hiszem, hogy ő mindenhol létezik, és keresem őt, hogy szikrát, életet és örömöt adjon a mindennapi, hétköznapi helyzeteknek"
- "Ez a tapasztalat örökre kitágította a tudatos tudatosságomat. Lehetővé teszi, hogy gyorsabban elengedjem a negatív gondolatokat. Könnyebbé teszi számomra, hogy elfogadjam azt, ami van"
- "Az Istennel folytatott beszélgetésem (arany fényáramok) biztosít arról, hogy ezen a síkon minden tökéletes; de nincs meg a fizikai testem/elmém ahhoz, hogy teljesen megértsem".
Könnyű lehet elvetni ezt a tapasztalatot.Mi köze van az isteneknek és az arany fényáramoknak az orvostudományhoz?
De számos vizsgálat eredményei, amelyek hónapokig vagy évekig tartó nyomon követést igényelnek, ígéretesek, bár nem véglegesek. Egy nagyon kicsi, 15 dohányos bevonásával végzett vizsgálat azt találta, hogy közülük 12-en (80%) képesek voltak hat hónapig tartózkodni a dohányzástól a pszilocibin kezelés után.
Akorábbi randomizált, kontrollált vizsgálatok áttekintése szerint az LSD segített az alkoholistáknak csökkenteni az alkoholfogyasztást, míg egy sokkal kisebb vizsgálat szerint a pszilocibin kezelés segített az alkoholfüggőséggel diagnosztizált embereknek csökkenteni az alkoholfogyasztásuk napjainak számát. Egy másik tanulmány azt találta, hogy a pszilocibin segíthet a depresszió kezelésében olyan betegeknél, akik rezisztensek voltak más kezelésekre.
De számos vizsgálat eredményei, amelyek hónapokig vagy évekig tartó nyomon követést igényelnek, ígéretesek, bár nem véglegesek. Egy nagyon kicsi, 15 dohányos bevonásával végzett vizsgálat azt találta, hogy közülük 12-en (80%) képesek voltak hat hónapig tartózkodni a dohányzástól a pszilocibin kezelés után.
Akorábbi randomizált, kontrollált vizsgálatok áttekintése szerint az LSD segített az alkoholistáknak csökkenteni az alkoholfogyasztást, míg egy sokkal kisebb vizsgálat szerint a pszilocibin kezelés segített az alkoholfüggőséggel diagnosztizált embereknek csökkenteni az alkoholfogyasztásuk napjainak számát. Egy másik tanulmány azt találta, hogy a pszilocibin segíthet a depresszió kezelésében olyan betegeknél, akik rezisztensek voltak más kezelésekre.
Tehát hogyan is érik el ezt pontosan a pszichedelikus szerek? A kutatók készségesen elismerik, hogy nem rendelkeznek minden válasszal - vagy akár teljes bizonyossággal, hogy kizárólag a pszichedelikus szerekről van szó. De a jelenlegi kutatások, valamint az 50-es és 60-as évekbeli tanulmányok alapján van egy elméletük: amikor az emberek legyengítő mentális zavarokkal küzdenek, a pszichedelikus szerek erőteljes misztikus hatást válthatnak ki. Ezek az élmények aztán olyan pszichológiai kontextust teremthetnek, amely elősegíti a pozitív viselkedésbeli változásokat.
És itt van az igazán figyelemre méltó: a vizsgálatok során kiderült, hogy egy-két adag elég volt ahhoz, hogy több hónapig tartó hatást váltson ki. Apszichiátriai gyógyszerekkel ellentétben, amelyek rendszeres, gyakran napi adagokat igényelnek, a pszilocibin kezelés - ha valóban működik - nyilvánvalóan csak egy vagy két alkalomra van szükség egyetlen adag droggal ahhoz, hogy több hónapon keresztül kifejtse hatását.
"A spirituális élmények évezredek óta részei az emberiségnek. Ahelyett, hogy elutasítanánk őket, próbáljuk meg megérteni őket. Mi folyik itt? Ez az emberi tapasztalat része - az emberi tapasztalatnak egy nagyon lényeges és jelentőségteljes része. És most már rendelkezünk ezekkel az eszközökkel, hogy tanulmányozzuk, hogyan használhatók bizonyos, a természetben előforduló és szintetizálható szentségi elemek... a jóra " - mondta Samit Kumar, a kutatást közelről követő orvos.
És itt van az igazán figyelemre méltó: a vizsgálatok során kiderült, hogy egy-két adag elég volt ahhoz, hogy több hónapig tartó hatást váltson ki. Apszichiátriai gyógyszerekkel ellentétben, amelyek rendszeres, gyakran napi adagokat igényelnek, a pszilocibin kezelés - ha valóban működik - nyilvánvalóan csak egy vagy két alkalomra van szükség egyetlen adag droggal ahhoz, hogy több hónapon keresztül kifejtse hatását.
"A spirituális élmények évezredek óta részei az emberiségnek. Ahelyett, hogy elutasítanánk őket, próbáljuk meg megérteni őket. Mi folyik itt? Ez az emberi tapasztalat része - az emberi tapasztalatnak egy nagyon lényeges és jelentőségteljes része. És most már rendelkezünk ezekkel az eszközökkel, hogy tanulmányozzuk, hogyan használhatók bizonyos, a természetben előforduló és szintetizálható szentségi elemek... a jóra " - mondta Samit Kumar, a kutatást közelről követő orvos.
A Journal of Psychopharmacology című folyóiratban közzétett új tanulmányok, amelyek a pszichedelikus kutatások eddigi legnagyobb mintanagyságát használták, potenciált mutattak. A páciensek - mindkét vizsgálatban összesen 80-an - mindannyian negyedik stádiumú rákban szenvedtek, és életük végén szorongtak vagy depresszióban szenvedtek, amit nagyrészt a közelgő haláluk okozott. Egy pszilocibin kezelést követően a legtöbb páciens (akár 80%) - általánosságban - javulást mutatott a hangulat, a depresszió és a szorongás értékelésére használt pontszámokban.
Bár a kis mintanagyság és módszertan miatt a vizsgálatok nem tudták tesztelni, hogy maga a pszilocibin vezet-e pozitív eredményekhez, a kutatás kimutatta, hogy a misztikus élmény mélysége - az ilyen típusú élményekre vonatkozó, széles körben elfogadott tudományos mérőszámokkal mérve - szoros korrelációt mutat azzal, hogy a betegek mennyire voltak sikeresek. Azegyik tanulmány azt is megállapította, hogy a nagyobb dózis nagyobb hatásokat eredményezett.
Ezek az új, nagyobb vizsgálatok megerősítették a korábbi kísérleti tanulmányok eredményeit, amelyek hasonló modellt követtek, de kisebb mintaszámúak voltak, és ezért kevésbé megbízhatóak voltak az általánosíthatóbb következtetések levonásához.
Johnson a Johns Hopkins Egyetemről egyetértett, és kutatását idézte: "Mind a rákbetegséggel kapcsolatos, élet végi szorongás, mind a dohányzásról való leszokás kezelésénél azt találtuk, hogy a misztikus élmény mértéke előre jelezte a hosszú távú pozitív hatásokat - csökkent szorongás és depresszió, és csökkent a cigarettázás".
Bár a kis mintanagyság és módszertan miatt a vizsgálatok nem tudták tesztelni, hogy maga a pszilocibin vezet-e pozitív eredményekhez, a kutatás kimutatta, hogy a misztikus élmény mélysége - az ilyen típusú élményekre vonatkozó, széles körben elfogadott tudományos mérőszámokkal mérve - szoros korrelációt mutat azzal, hogy a betegek mennyire voltak sikeresek. Azegyik tanulmány azt is megállapította, hogy a nagyobb dózis nagyobb hatásokat eredményezett.
Ezek az új, nagyobb vizsgálatok megerősítették a korábbi kísérleti tanulmányok eredményeit, amelyek hasonló modellt követtek, de kisebb mintaszámúak voltak, és ezért kevésbé megbízhatóak voltak az általánosíthatóbb következtetések levonásához.
Johnson a Johns Hopkins Egyetemről egyetértett, és kutatását idézte: "Mind a rákbetegséggel kapcsolatos, élet végi szorongás, mind a dohányzásról való leszokás kezelésénél azt találtuk, hogy a misztikus élmény mértéke előre jelezte a hosszú távú pozitív hatásokat - csökkent szorongás és depresszió, és csökkent a cigarettázás".
Ezt a hatást úgy is meg lehet érteni, hogy a traumatikus élmények ellentétének tekintjük, ahogyan azt a dohányzással kapcsolatos tanulmányban kifejtették:
Azt állítjuk, hogy a pszichedelikus drogok által kiváltott csúcsélmények hasonlóan élénk, különálló eseményekként működhetnek, amelyek PTSD-szerű visszacsatolási hatásokat, azaz tartós változásokat idéznek elő a viselkedésben (és feltehetően az agyban), amelyek tartós javulással járnak együtt.A "PTSD" kifejezéssel nem azt akarjuk sugallni, hogy ezek az élmények szükségszerűen közös biológiai mechanizmusokkal rendelkeznek a PTSD-vel.
Inkább feltételezzük, hogy ezek az élmények "PTSD-szerűek" abban az értelemben, hogy egyetlen diszkrét esemény tartós viselkedési (és feltehetően biológiai) változásokat okozhat, és "visszafordíthatóak" abban az értelemben, hogy ezek a tartós változások jótékony jellegűek, szemben a károsakkal.
"Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy mit képvisel az agyban. Az, ahogyan leírják, gyakran szimbolizálja azt, ami a fejükben zajlik. Vegyük az istennőt, aki vezet téged. Lehet, hogy ez egy istennő, aki átvezet a depresszión és ki - ha ezt a metaforát vesszük " - mondta James Rucker, a King's College London klinikai előadója, aki a depressziós tanulmányon dolgozott.
Azt állítjuk, hogy a pszichedelikus drogok által kiváltott csúcsélmények hasonlóan élénk, különálló eseményekként működhetnek, amelyek PTSD-szerű visszacsatolási hatásokat, azaz tartós változásokat idéznek elő a viselkedésben (és feltehetően az agyban), amelyek tartós javulással járnak együtt.A "PTSD" kifejezéssel nem azt akarjuk sugallni, hogy ezek az élmények szükségszerűen közös biológiai mechanizmusokkal rendelkeznek a PTSD-vel.
Inkább feltételezzük, hogy ezek az élmények "PTSD-szerűek" abban az értelemben, hogy egyetlen diszkrét esemény tartós viselkedési (és feltehetően biológiai) változásokat okozhat, és "visszafordíthatóak" abban az értelemben, hogy ezek a tartós változások jótékony jellegűek, szemben a károsakkal.
"Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy mit képvisel az agyban. Az, ahogyan leírják, gyakran szimbolizálja azt, ami a fejükben zajlik. Vegyük az istennőt, aki vezet téged. Lehet, hogy ez egy istennő, aki átvezet a depresszión és ki - ha ezt a metaforát vesszük " - mondta James Rucker, a King's College London klinikai előadója, aki a depressziós tanulmányon dolgozott.
A3-4. fejezetek a következő számban lesznek, és a különösen érdeklődő olvasóknak szólnak.