Dextromethorphan (DXM) Benzodiazepine tranquilizers Red Megbeszélés: Dextrometorfán (DXM) & benzodiazepin nyugtatók

[HEISENBERG]

Dextrometorfán (DXM) és benzodiazepin nyugtatók

Adextrometorfán (DXM ) a vény nélkül kapható köhögéscsillapítók gyakori összetevője. Hatásmechanizmusa több útvonalat és receptort érint az agyban, ami hozzájárul mind terápiás, mind pszichoaktív hatásaihoz.

A DXM és aktív metabolitja, a dextrorfán az N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptorok nem kompetitív antagonistájaként hat. Ezek a receptorok kulcsszerepet játszanak a szinaptikus plaszticitásban és a memória működésében. Az NMDA-receptorok blokkolásával a DXM megzavarja a normális neurotranszmissziót, ami nagy dózisokban disszociatív hatásokat eredményezhet.

A DXM kötődik a szigma-1 receptorokhoz, amelyek részt vesznek a neurotranszmitterek felszabadulásának és a sejtek jelátvitelének modulálásában. E receptorok aktiválása befolyásolhatja a hangulatot, a megismerést és a neuroprotekciót.

A DXM gátolja a szerotonin visszavételét, növelve annak szintjét a szinaptikus hasadékban. Ez a hatás hasonló egyes antidepresszánsokéhoz, és hozzájárulhat a DXM hangulatjavító hatásaihoz. Ez azonban növeli a szerotonin-szindróma kockázatát is, ha más szerotonerg szerekkel kombinálják. A DXM más neurotranszmitter-rendszerekre is hatással lehet, beleértve a noradrenalin és a dopamin rendszert. Ezek a kölcsönhatások hozzájárulhatnak összetett pszichoaktív profiljához.


Abenzodiazepinek a pszichoaktív gyógyszerek egy osztálya, amely elsősorban nyugtató hatásukról ismert. Általában olyan állapotokra írják fel őket, mint a szorongás, álmatlanság, görcsök és izomgörcsök. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a benzodiazepinek hatását és néhány példát az általánosan használt benzodiazepinekre.

A benzodiazepinek a központi idegrendszer fő gátló neurotranszmitterének, a gamma-aminovajsavnak (GABA) a hatását fokozva fejtik ki hatásukat. A GABA-A receptor egy specifikus helyéhez kötődnek, amely különbözik attól, ahol maga a GABA kötődik. Ez a kötődés növeli a receptor GABA iránti affinitását, ami a kloridcsatorna-nyitási események gyakoriságának növekedéséhez vezet.

A kloridionok beáramlása az idegsejtekbe hiperpolarizálja a sejtmembránt, így az ellenállóbbá válik a gerjesztéssel szemben. Ez a hiperpolarizáció csökkenti a neuronális aktivitást, ami a benzodiazepinekre jellemző szedatív, anxiolitikus, görcsoldó és izomlazító hatásokat eredményezi.

Példák a benzodiazepinekre:

• Diazepám (Valium): Szorongás, izomgörcsök és görcsrohamok kezelésére használják. Hosszú felezési ideje van, így alkalmas hosszan tartó hatásokra.
• Lorazepám (Ativan): Gyakran írják fel szorongás és álmatlanság esetén. Rövidebb felezési ideje van, mint a diazepámnak, és akut rohamok kezelésére is használják.
• Alprazolám (Xanax): Gyakran használják szorongás és pánikbetegség esetén. Viszonylag rövid felezési ideje és gyors hatáskezdetű, ami hatásossá teszi az akut szorongásos epizódok kezelésére.
• Klonazepám (Klonopin): Görcsrohamok és pánikbetegségek esetén használják. Hosszú felezési ideje van, így hosszan tartó tünetmentességet biztosít.
• Temazepám (Restoril): Álmatlanság rövid távú kezelésére írják fel. Közepes felezési ideje van, így hatékony az alvás fenntartásában.
• Midazolam (Versed): Elsősorban műtét előtti szedatívumként és eljárási szedációra használják, gyors hatáskezdetének és rövid hatástartamának köszönhetően.

ADXM és a benzodiazepin nyugtatók kombinációja jelentős és potenciálisan veszélyes hatásokkal járhat a központi idegrendszerre gyakorolt átfedő hatásuk miatt.

1. Fokozott szedáció és álmosság: Mind a DXM, mind a benzodiazepinek szedációt okozhatnak. Együttesen szedve ezek a hatások jelentősen felerősödhetnek, ami kifejezett álmossághoz, szédüléshez és letargiához vezethet. Ez károsíthatja a kognitív és motoros funkciókat, növelve a balesetek és sérülések kockázatát.
2. Légzési depresszió: A gyógyszerek kombinációjának egyik legsúlyosabb kockázata a légzésdepresszió. A benzodiazepinek nyomják le az agy légzőközpontjait, és a DXM nagy dózisai súlyosbíthatják ezt a hatást. Ez sekélyes vagy lelassult légzéshez vezethet, ami életveszélyes lehet, különösen túladagolás esetén.
3. Kognitív és motoros károsodás: A kombináció károsíthatja a gondolkodást, az ítélőképességet és a motoros koordinációt. Ez növelheti az esések és a traumák kockázatát.
4. A túladagolás fokozott kockázata: A benzodiazepinek nyugtató tulajdonságai a DXM nagy dózisainak disszociatív hatásaival kombinálva elfedhetik a túladagolás jeleit, így valószínűbbé válik, hogy az egyén túlzott mennyiséget vesz be bármelyik anyagból. A túladagolás tünetei közé tartozik a szélsőséges álmosság, zavartság, eszméletvesztés és légzési elégtelenség.
5. Pszichológiai hatások: Mindkét anyag nagy dózisban zavartságot és hallucinációkat okozhat. Kombinálásuk felerősítheti ezeket a hatásokat, ami súlyos dezorientációhoz és potenciálisan veszélyes viselkedéshez vezethet.

A DXM és a benzodiazepinek kombinációja jelentős kockázatot jelent a központi idegrendszerre gyakorolt szinergikus hatásuk miatt. Ezek közé tartozik a fokozott szedáció, a légzésdepresszió, a kognitív károsodás és a megnövekedett túladagolási kockázat.

Nem találkoztunk megerősített adatokkal az e kombinációval kapcsolatos akut és halálos kimenetelű állapotokról. Ugyanakkor nincs jele olyan érdemleges pozitív rekreációs hatásoknak, amelyek fedeznék e kombináció kockázatait.

Mindent összevetve azt javasoljuk, hogy minden körülmények között kerüljük ezt a kombinációt.