- Joined
- Jun 24, 2021
- Messages
- 1,647
- Solutions
- 2
- Reaction score
- 1,758
- Points
- 113
- Deals
- 666
Fenciklidin (PCP) és DMT
Afenciklidin (PCP), más néven "angyalpor" egy disszociatív érzéstelenítő, amely a neurotranszmitter-rendszerek, különösen a glutamátrendszer megváltoztatásával hat az agyra és a testre. Elsősorban az N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptor nem kompetitív antagonistájaként működik, amely a glutamátreceptor egyik altípusa. A glutamát az agy fő izgalmi neurotranszmittere, amely döntő szerepet játszik olyan folyamatokban, mint a memória, a megismerés és az érzékelés.
Amikor a PCP az NMDA-receptorhoz kötődik, megakadályozza a kalciumionok bejutását az idegsejtekbe, ami zavarja a szinaptikus átvitelt. Ez a hatás felelős a kábítószer disszociatív hatásaiért, amelyek során a felhasználók a valóságtól való elszakadást, testen kívüli érzéseket vagy a valóságtól való elrugaszkodottság érzését tapasztalhatják. Az NMDA-receptorok gátlása az érzékszervi feldolgozást is károsítja, ami a PCP használatakor megfigyelhető jellegzetes hallucinogén és érzékelési torzulásokhoz vezet. Az érzékszervi megszakítás hatással lehet a látásra, a hangokra és az időérzékelésre.
A glutamátrendszerre gyakorolt hatásán kívül a PCP más neurotranszmitter-rendszerekre is hatással van, beleértve a dopamint és a szerotonint. Fokozza a dopamin felszabadulását bizonyos agyi régiókban, például a nucleus accumbensben, ami a drog jutalmazó és megerősítő tulajdonságaival hozható összefüggésbe. A fokozott dopaminaktivitás hozzájárulhat az eufória érzéséhez, de pszichotikus tünetekhez, például téveszmékhez és paranoiához is vezethet. A szerotonin PCP általi modulációja tovább módosíthatja a hangulatot, az érzékelést és a kognitív funkciókat.
Adimetiltriptamin (DMT) egy erős pszichedelikus vegyület, amely a természetben számos növényben és állatban előfordul, beleértve az embert is, ahol nyomokban megtalálható. Szerkezetileg hasonlít a szerotonin neurotranszmitterhez és más triptaminokhoz, például a pszilocibinhez. A DMT elsődleges hatása az agy szerotoninreceptoraival, különösen az 5-HT2A receptorral való kölcsönhatásán keresztül érvényesül. Ez a receptor nagymértékben részt vesz a hangulat, az érzékelés és a megismerés szabályozásában.
Amikor a DMT-t lenyelik, belélegzik vagy befecskendezik, kisméretű, lipofil szerkezetének köszönhetően gyorsan átjut a vér-agy gáton. Az agyba jutva a DMT erős agonistaként hat az 5-HT2A receptorokon, elsősorban a kéregben. E receptorok aktiválása vélhetően a DMT-élményre jellemző mélyreható változásokhoz vezet az érzékelésben, a hangulatban és a megismerésben. E hatások közé tartoznak az élénk vizuális és auditív hallucinációk, a megváltozott időérzékelés, az énkép feloldódása, valamint az alternatív valóságokba való "áttörés" vagy a lényekkel való találkozás élménye.
Az 5-HT2A mellett a DMT más szerotonin receptor altípusokra is hat, beleértve az 5-HT1A és 5-HT2C altípusokat. Az e receptorok közötti összetett kölcsönhatás hozzájárul a DMT egyedülálló pszichedelikus profiljához. Az 5-HT1A receptorok aktiválása a hangulatszabályozással és a nyugtató hatással jár, míg az 5-HT2C receptorok a szorongást, az étvágyat és a hangulatot befolyásolják. Ezeknek a szerotonin útvonalaknak az egyidejű modulációja hozza létre azokat az intenzív és gyakran misztikus élményeket, amelyekről a DMT-használók beszámoltak.
A szerotoninreceptorokon túl a DMT kölcsönhatásba lép a szigma-1 receptorokkal is, egy kevésbé ismert receptortípussal, amely részt vesz a sejtek stresszválaszaiban és a neuroprotekcióban. A szigma-1 receptorok pontos szerepe a DMT-élményben nem teljesen tisztázott, de aktiválásuk hozzájárulhat a megváltozott tudatállapotok és a kognitív hatások egy részéhez. A kutatások szerint a DMT fokozhatja a neuroplaszticitást, valószínűleg az e receptorokra gyakorolt hatása révén, ami megmagyarázhatja a DMT-élmények néhány tartós pszichológiai és érzelmi hatását, különösen a felhasználók által említett pozitív utóhatásokat.
A PCP és a DMT kombinációja egyedi kihívásokat és veszélyeket rejt magában a két anyag eltérő farmakológiai hatása miatt. Kombinációjukban e két drog kölcsönhatása felerősítheti mind a disszociatív, mind a hallucinogén hatásokat, ami intenzív és kiszámíthatatlan élményekhez vezethet.
A PCP NMDA-receptorokra gyakorolt hatása egy elrugaszkodott, érzéstelenítő-szerű állapotot eredményezhet, ami megzavarhatja a DMT tipikusan élénk, kiterjedt élményét. Ez azt eredményezheti, hogy a használó képtelen különbséget tenni a valóság és a hallucináció között, ami növeli a veszélyes viselkedés, a balesetek vagy a pszichózis kockázatát. Továbbá a PCP dopaminra gyakorolt hatása fokozhatja a paranoid vagy pszichotikus állapotokat, míg a DMT szerotonerg hatása intenzív érzelmi ingadozásokhoz vezethet, ami hozzájárulhat a rendkívül instabil mentális állapothoz.
Ez a kombináció a súlyos élettani hatások lehetősége miatt is veszélyes. Mindkét kábítószer ronthatja az ítélőképességet és a motoros koordinációt, növelve a sérülés kockázatát. Ezenkívül bármelyik gyógyszer nagy dózisai súlyos szövődményekhez vezethetnek, mint például görcsrohamok, hipertermia, szív- és érrendszeri stressz vagy akár légzési elégtelenség. A PCP és a DMT konkrét kölcsönhatásairól nincs ilyen tudományos kutatás, de mindkét anyagot külön-külön használva is összefüggésbe hozták káros következményekkel, és kombinálásuk valószínűleg felerősíti ezeket a kockázatokat.
Mivel a DMT intenzív, gyors hatása és a PCP hosszan tartó, disszociatív jellege eltérő módon hat a neurotranszmitterrendszerekre, kombinációjuk kaotikus és potenciálisan traumatikus élményhez vezethet, nagy valószínűséggel hosszú távú pszichológiai következményekkel, beleértve a pszichózist vagy a disszociatív zavarokat.
Mindent összevetve, javasoljuk, hogy kerüljük ezt a kombinációt.
Last edited by a moderator: