A drogkartell közgazdaságtana

Brain

Expert Pharmacologist
Joined
Jul 6, 2021
Messages
264
Reaction score
295
Points
63
SH8T6nzNEe


Mindannyian hallottunk már az olyan drogbárókról, mint Pablo Escobar és több millió dolláros üzleteikről. De hogyan működtek valójában ezek a földalatti birodalmak? Egy drogkartell nem csak a brutális gyilkosságokról és a kábítószer-értékesítésről szól, hanem a logisztikáról, a menedzsmentről, a marketingről, a HR-ről és még a PR-ról is. A BB csapata elmeséli, hogyan működik a kartellbiznisz gazdasági szempontból, és milyen közgazdasági törvényeket hagynak figyelmen kívül a hatóságok, akik évekkel ezelőtt háborút hirdettek a kábítószer ellen, de nem tudják megnyerni azt.

Piaci feltételek és árképzés
A kokabokor egy bokros növény, amelyet a termőterületek lakói gyakran használnak hagyományos gyógyszerként vagy teafőzetként. A kokát a bűnözők kokain-hidroklorid tartalma miatt tartják nagyra, amely vegyi anyag "rovarölőszerként" működik a növényben, hogy megvédje azt a rovaroktól, de széles körben elterjedt kábító hatásáért.

Maga a kokalevél nem használható kábítószerként: kokaintartalma csak körülbelül 0,2%.
Akábítószer 1 kilogrammjának előállításához 350-600 kilogramm szárított kokalevélrevan szükség .

Akokatermesztők átlagosan valamivel több mint egy dollárt kapnak a levelek kilogrammjáért a kartellektől (az árak itt és a továbbiakban kartellenként és régiónként változnak), azaz a kartellek 455 és 780 dollárközötti összeget fizetnek a gazdáknak az 1 kg kokain előállításához szükséges anyagért.

Fl7v9IM2ts


A kokain ára a többi kábítószerhez hasonlóan erősen emelkedő tendenciát mutat a végső vásárlóhoz vezető úton. Különböző jelentések szerint a vevők 70 000 és 120 000 dollárközötti összeget fizetnek egy kilogramm kokainért egy utcai dílertől az Egyesült Államokban. Ha figyelembe vesszük, hogy a vevőhöz vezető úton a kokaint általában különböző vegyszerekkel hígítják, hogy még több pénzt keressenek, az ár 200 000 dollárra emelkedik.

Kiderül, hogy a kokain átlagos árrése körülbelül 15 000%. Ez a szám egy törvényes üzletembernek álmában sem jutna eszébe.

Természetesen ez nem mind tiszta profit a kartellek számára: egy része a költségek fedezésére, a munkaerőre és a közvetítő kereskedők zsebébe megy. Ugyanakkor az átlagos kolumbiai farmer alig több mint 2 dollárt keres naponta.
Mi az oka ennek a felárnak?

A fő ok a kudarcba fulladt "drogellenes háború". 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök a kábítószert "az emberiség legfőbb ellenségének" nevezte, és többéves kampányt indított ellene. Ennek a "háborúnak" a középpontjában az állt, hogy az ültetvények lerombolásával és a dílerek levadászásával próbálják csökkenteni a kábítószer-kínálatot, ami végül nagy hiba volt.

Ez a harci módszer figyelmen kívül hagyja a fő gazdasági erőt, a kereslet és kínálat törvényét.


A kábítószer olyan áru, amelynek kereslete rugalmatlan. A rugalmatlan keresletű árukat az árváltozásuktól függetlenül megvásárolják (például a szükségleti cikkeket vagy a nehezen helyettesíthető árukat).

Mivel akábítószerek függőséget okoznak, az áremelkedés ellenére is használni fogják őket. Ez az úgynevezett ballon-effektushoz (néha
"csótány-effektusnak" is nevezik) vezet - a kábítószer-termelés visszaszorítása egy helyen elkerülhetetlenül új termeléshez vezet, még akkor is, ha a végfelhasználói ár emelkedik, mivel a kábítószer iránti kereslet nem csökken. Az elnevezés a léggömbhöz vonja a hasonlatot, a léggömbre nyomva nem távolítja el belőle a levegőt, hanem csak áthelyezi egy másik helyre.

OCwMTdKscV


Az ilyen magas felárak másik oka, hogy a drogpiac monopolhelyzetben van. A monopszónia olyan piaci állapot, amelyben csak egy vevő és sok eladó van. Ilyen körülmények között az eladóknak nincs választási lehetőségük, és kénytelenek a monopolhelyzet (azaz a vevő) által kínált összegért eladni az árut.

A termelés helyén minden drogkartell a saját területét és az ott élő összes gazdát ellenőrzi. A gazdáknak nincs módjuk arra, hogy a koka leveleket bárkinek is eladják azon a kartellen kívül, amelyhez tartoznak, ezért a drogbárók számára a termeléshez szükséges alapanyag olyan olcsó.

Ennek eredményeképpen a kokaültetvények elpusztítására irányuló minden kormányzati intézkedés csak a magángazdákat sújtja, a drogkartelleket nem, amelyek továbbra is diktálják nekik a feltételeket. Ezt a problémát úgy lehetne megoldani, hogy a kokapiacra konkurens vevőket vezetnének be, de mivel a legtöbb országban még mindig illegális a koka, ez nem lehetséges.


Emberi erőforrások
AHR-vezetők kedvenc mondása a következő: "Minden vállalat legfőbb erőforrása az ember". És a "bármely" szót nem hiába választottuk, mert ez az elv még a kartellekre is érvényes. Igaz, hogy a drogbáróknak sokkal több gondjuk van az alkalmazottakkal, mint a közönséges igazgatóknak.

Az első probléma: honnan szerezzenek új alkalmazottakat, ha nem lehet csak úgy hirdetni? Meg kell találnod a módját, hogy titokban alkalmazz, miközben biztos lehetsz benne, hogy egyikük sem beépített zsaru vagy áruló, aki hátba lőne téged. Tom Wainwright Narconomics című könyvében azt írja, hogy ahogy a rendes munkaadók az egyetemeken és főiskolákon keresnek új munkatársakat, a drogbárók a börtönökből toboroznak.

0uGN9a5rEm


A börtönök valóban a kartellek HR-menedzsereinek álmai. Rengeteg ember kerül ki belőlük bűnözői tapasztalattal, gyakran cél nélkül és a normális foglalkoztatás lehetősége nélkül. Ezért a kartellek ügynökei a börtönökben toborozzák és képzik ki a leendő alkalmazottakat, még a szabadulásuk előtt. A latin-amerikai börtönök erőszakos környezetétől védelmet keresve a rabok számára a bandához való csatlakozás racionális válaszlépéssé válik.

"Mi nem egy banda vagyunk - mi egy szakszervezet vagyunk " - mondta Alejandro Saenz kartelltag, aki egy mexikói börtönben tölti büntetését.

A börtönben találkozott 1974-ben a híres drogkereskedő George Young, akit eredetileg marihuána csempészéséért tartóztattak le, a kartell képviselőjével, Carlos Lederrel. Ez a találkozás később megváltoztatta az egész drogipart, sőt, elindította a kokain jelentős exportját az Egyesült Államokba.

De hogyan lehet biztos abban, hogy az új alkalmazottja nem hagyja cserben, sőt, nem adja fel a hatóságoknak? Éppen e problémák miatt a kartellek szervezeti felépítése a hálózati szabadúszás felé kezdett gravitálni. Amunkaszervezésnek ebben a formájában a dolgozókat egy vagy több munkára veszik fel, semmit sem tudnak a kartellről vagy a kollégáikról, és egy konkrét feladatot látnak el: szállítást, árueladást, pénzátutalást.

IrYe92ndTQ


Ilyen üzleti eszközre példa egy csempészcég, amely 2007-ben kezdett kokaint exportálni Angliába, és hetente több mint 1 millió fontot keresett. Ilyen összegeket nézve úgy tűnik, hogy a folyamatot több tucat ember működtette, de az angol titkosszolgálatok kiderítették, hogy a cég valójában csak két állandó alkalmazottból állt, az összes többi érintett szabadúszó volt. Az év során kihallgatott 104 kábítószer-kereskedő közül csak egy mondta, hogy egy nagy központú, nagy drogüzlethez tartozik. A többiek vagy egyedül, vagy egy/kevesebb partnerrel dolgoztak.

Ipari tendenciák
A kábítószer-kartelleknek a szokásos vállalkozásokhoz hasonlóan folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó piaci realitásokhoz. A marihuána legalizálása 23 amerikai államban és a többi államban a legalizálás felé tett fokozatos lépések egyszerűen veszteségessé tették a kartellek számára a termelést. Miért venné meg a kábítószert egy utcai dílertől, ha megveheti egy gyógyszertárban is? Ezért az erre szakosodott drogcsoportok új rést kezdtek keresni az iparágban.

Az amerikai-mexikói határon
2021-ben elfogott marihuána mennyisége közel 300%-kal csökken 2020-hoz képest, ami a feketepiaci termelés csökkenését is tükrözi. Ugyanakkor a határon a fentanil mennyisége több mint 700%-kal nőtt - ez az ijesztő tendencia.

Csak 2022 októbere és 2023 márciusa között több mint 6000 kilogramm fentanilt tartóztattak fel az amerikai-mexikói határon -
ez amennyiség elegendő lenne Amerika teljes lakosságának megölésére.

JcdhreiM03

A fentanil a morfiumhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de körülbelül 100-szor erősebb szintetikus opioid. Akkor miért fordultak hozzá a kartellek?

A termelésben minden vállalkozás célja a költségek minimalizálása, és ez alól a kartellek sem kivételek. A kokain vagy a heroin előállításához farmokra és nagy laboratóriumokra van szükség, amelyek nagy beruházásokat igényelnek.
A fentanilt egyszerűbb és olcsóbb előállítani.

A kartelleknek átlagosan 10 centbe kerül egy tabletta fentanil előállítása, míg
a kiskereskedelmi ár a kereskedőknél akár 10 dollár is lehet az Egyesült Államokban és 60-80 dollár más országokban. Az akár 80 000%-os felár nem segíthet, de vonzza a gyártókat.

Afentanil növekvő népszerűségét jól magyarázza a "tiltás vastörvénye". E törvény szerint az illegális termékek általában erősödnek. Idővel egyre erősebbé válnak, így könnyebbé válik a határokon átcsempészésük és értékesítésük, mivel ugyanannak a hatásnak az eléréséhez kisebb adag anyagra van szükség, amit a bűnüldöző szervek nehezebben tudnak kiszűrni.

Ezt a jelenséget először az Egyesült Államokban dokumentálták a szesztilalom idején, amikor az emberek elkezdtek átállni az erősebb alkoholtartalmú italokra. Ez volt az oka annak is, hogy a kartellek a könnyű drogok gyártásáról a nagy hatású fentanilra kezdtek áttérni.
GW84iVjBqt

Ugyanebből az okból kifolyólag egyre népszerűbb a felhasználók körében is. Az adagolás módja is szerepet játszik: a marihuánával vagy a kokainnal ellentétben a fentanil szinte teljes egészében tabletta formájában van jelen. Sokkal fontosabb azonban a potencia, amellyel függőséget okoz. Afentanil körülbelül 50-szer erősebb, mint a heroin, ami azt jelenti, hogy már egy rendkívül kis adag is nemcsak erősen függőséget okozhat , hanemrendkívül veszélyes is lehet.

A fentanilt, mivel olcsó az előállítása és a potencia, gyakran más drogokkal hígítják, így sok felhasználó tudtán kívül vált át rá.

Afentanil illegális előállítása és használata évente több százezer halálesetet okoz. A túladagolásos halálesetek számát tekintve már régóta megelőzi az összes többi kábítószert, megelőzve a kokaint, a heroint és a metadont együttvéve.

JLzvC0NT4p


A fentaniljárvány teljes körű humanitárius válság, amelynek súlyos következményei vannak a társadalomra nézve. Egyes régiókban, például San Franciscóban naponta többtucat ember hal meg miatta.

Aválság legsúlyosabb következménye a megsemmisült emberi életek, de gazdasági problémákat is okoz a társadalom számára. Egyes szakértők becslései szerint a fentanil terjesztése felelős az Egyesült Államokban a munkanélküliségtöbb mint 40%-áért, ami hatalmas veszteségeket okoz a gazdaságnak.

Ezek a munkanélküliek gazdaságilag nem hasznosak a társadalom számára, és nem keresnek munkát, miközben szociális juttatásokra és állami kifizetésekre tartanak igényt. Ha a kábítószerfüggő emberek dolgoznak, 50%-kal több fizetett betegszabadságot vesznek ki, ritkán maradnak ugyanazon a munkahelyen, és sokkal nagyobb valószínűséggel sérülnek meg vagy halnak meg a munkahelyükön.


Hogyan lehet "csődbe vinni" a kartelleket?
A "drogellenes háború" több mint 50 éve elég idő ahhoz, hogy levonjunk egy kiábrándító következtetést: a háború nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A kartellek továbbra is virágoznak, és egyre hatékonyabb módszereket találnak a piacra jutáshoz, a túladagolásos halálesetek száma pedig minden rekordot megdönt.
Mindezannak ellenére, hogy az USA költségvetése több mint 1 billió dollártköltött a "háborúra".

De ha a kábítószer-kínálat megsemmisítését célzó szigorú politika nem hatékony, van-e más mód a kábítószer elleni küzdelemre?

MPSWHe7LEr


Az 1980-as években Svájcban súlyos heroinválság volt, ami a bűnözés, a HIV és a túladagolásos halálesetek számának növekedéséhez vezetett. A svájci hatóságok nem folyamodtak kemény ellenőrzési módszerekhez, hanem "négy pilléres politikát"vezettek be: megelőzés, kezelés, ártalomcsökkentés és csak ezután büntetés.

Az ország speciális elosztó pontokat nyitott, ahol a súlyos drogfüggők orvosi felügyelet mellett kiváló minőségű kábítószereket, steril tűket és injekciókat kapnak. A szociális munkások segítenek nekik lakhatást találni és egyéb problémákat megoldani. A kábítószerfüggők több mint kétharmada új munkát talál: többé nem kell aggódniuk az adag megtalálása miatt, és a szokásos rutinjukra koncentrálhatnak.

A
svájci Négy pillér politikájának köszönhetően a 20. század vége óta évente 82%-kal csökkent azelső alkalommal kábítószert kipróbálók száma , hétszeresére csökkent a HIV-fertőzöttek száma , és háromszorosára csökkent atúladagolásos halálesetek száma .

Vannak
tehátpuhább módszerek a küzdelemre anélkül, hogy a bűnözés növekedne, és anélkül, hogy dollárbilliókat költenénk egy elérhetetlen cél elérésére. A kábítószer elleni harc évtizedek óta tartó eredménytelen módszerei után itt az ideje, hogy optimalizáljuk a globális drogpolitikát. A probléma tudatosítása lehet az első lépés. Amár kibontakozott fentanil-válságról itt olvashat bővebben.
 
Top