A jelentős közegészségügyi problémát jelentőanyaghasználati zavarok (SUD) kezelése során fontossá válik a függőség idegtudományának feltárása és e felismerések klinikai gyakorlatba való átültetése. Ez a megközelítés kulcsfontosságú, mivel az SUD-k mélyen gyökereznek az örömkeresés és az ártalom elkerülésének alapvető biológiai késztetésében.
Ez a cikk azt vizsgálja, hogy az idegtudományi szempontból hogyan befolyásolják az olyan anyagok, mint az alkohol, a kannabisz és mások az agy jutalmazási rendszerét, és hogyan váltják ki a függőség kialakulásához hozzájáruló neuroadaptációk kaszkádját.
Bár ebben a cikkben az anyagfüggőségre összpontosítunk, az elvek más függőségi rendellenességekre, például a patológiás szerencsejátékra és az internetfüggőségi zavarra is vonatkoznak.
AZ ÖRÖM ÉS A FÁJDALOM IDEGTUDOMÁNYA
Mint minden tudatos lény, az ember is úgy fejlődött ki pszichológiai keretein belül, hogy eredendően a pozitív ingerek felé vonzódik, a negatívakat pedig elkerüli, ez a tendencia mélyen a fájdalom elkerülésére és az élvezetek keresésére épül.
Ez az ösztönös és öröklött élvezetkeresés összhangban van Freud élvezetelvével, amely a pszichoanalitikus elmélet egyik sarokköve.
Az élvezetelv azt állítja, hogy az örömkeresés és a fájdalom elkerülésére irányuló alapvető emberi késztetés olyan tudattalan erő, amely tartósan befolyásolja a viselkedést. Freud azt állította, hogy ez az elv az egyén egész élete során működik, finoman irányítja a cselekvéseket és alakítja a szubjektív tapasztalatokat.
Ezt az örömszerzési késztetést az emberi viselkedés kialakulásának elsődleges mozgatórugójának tekintik, amely jelentős befolyást gyakorol az egyének hedonikus beteljesülésre törekvő döntéseire és cselekedeteire.
Ez az adaptív viselkedés, bár a túlélés szempontjából kritikus fontosságú, egyben hajlamosítja az egyéneket a függőség kockázatára is. A fajok között a jutalmazó ingerekre (mint az étel és a szex) és az averzív ingerekre (mint a fájdalom és a fenyegetés) adott válasz figyelemre méltóan konzerválódott.
A fájdalom és a jutalom dinamikáját tekintve az örömelv összhangban van az érzelmek opponensi-folyamat elméletével (OPT). Ez az elmélet azt sugallja, hogy a hedonikus tónus az érzelmi és motivációs homeosztázist szabályozó, értékítéletileg ellentétes jutalmazási és averziós folyamatokból ered. Az OPT szerint az egyik folyamat ismételt aktiválása az egyik folyamat csillapításához és az ellenfél folyamat egyidejű erősödéséhez vezethet.
Ez a koncepció központi szerepet játszik a Koob és munkatársai által javasolt függőség neurobiológiai modelljében, amely kiemeli a jutalmazási és stresszrendszerek bonyolult kölcsönhatását az agyban, amelyet később tárgyalunk.
Ez a cikk azt vizsgálja, hogy az idegtudományi szempontból hogyan befolyásolják az olyan anyagok, mint az alkohol, a kannabisz és mások az agy jutalmazási rendszerét, és hogyan váltják ki a függőség kialakulásához hozzájáruló neuroadaptációk kaszkádját.
Bár ebben a cikkben az anyagfüggőségre összpontosítunk, az elvek más függőségi rendellenességekre, például a patológiás szerencsejátékra és az internetfüggőségi zavarra is vonatkoznak.
AZ ÖRÖM ÉS A FÁJDALOM IDEGTUDOMÁNYA
Mint minden tudatos lény, az ember is úgy fejlődött ki pszichológiai keretein belül, hogy eredendően a pozitív ingerek felé vonzódik, a negatívakat pedig elkerüli, ez a tendencia mélyen a fájdalom elkerülésére és az élvezetek keresésére épül.
Ez az ösztönös és öröklött élvezetkeresés összhangban van Freud élvezetelvével, amely a pszichoanalitikus elmélet egyik sarokköve.
Az élvezetelv azt állítja, hogy az örömkeresés és a fájdalom elkerülésére irányuló alapvető emberi késztetés olyan tudattalan erő, amely tartósan befolyásolja a viselkedést. Freud azt állította, hogy ez az elv az egyén egész élete során működik, finoman irányítja a cselekvéseket és alakítja a szubjektív tapasztalatokat.
Ezt az örömszerzési késztetést az emberi viselkedés kialakulásának elsődleges mozgatórugójának tekintik, amely jelentős befolyást gyakorol az egyének hedonikus beteljesülésre törekvő döntéseire és cselekedeteire.
Ez az adaptív viselkedés, bár a túlélés szempontjából kritikus fontosságú, egyben hajlamosítja az egyéneket a függőség kockázatára is. A fajok között a jutalmazó ingerekre (mint az étel és a szex) és az averzív ingerekre (mint a fájdalom és a fenyegetés) adott válasz figyelemre méltóan konzerválódott.
A fájdalom és a jutalom dinamikáját tekintve az örömelv összhangban van az érzelmek opponensi-folyamat elméletével (OPT). Ez az elmélet azt sugallja, hogy a hedonikus tónus az érzelmi és motivációs homeosztázist szabályozó, értékítéletileg ellentétes jutalmazási és averziós folyamatokból ered. Az OPT szerint az egyik folyamat ismételt aktiválása az egyik folyamat csillapításához és az ellenfél folyamat egyidejű erősödéséhez vezethet.
Ez a koncepció központi szerepet játszik a Koob és munkatársai által javasolt függőség neurobiológiai modelljében, amely kiemeli a jutalmazási és stresszrendszerek bonyolult kölcsönhatását az agyban, amelyet később tárgyalunk.
A modell a függőséget a hedonikus homeosztázis zavaraként javasolja, ahol az öröm krónikus keresése az anyaghasználaton keresztül paradox módon fokozott stresszt és csökkent jutalomérzékenységet eredményez. Ez a szabályozási zavar táplálja a kényszeres drogkereső viselkedést és a kihívást jelentő függőségi ciklust, amelyet az agy jutalmazási útvonalai, köztük a dopamin neurotranszmitter-rendszerek közvetítenek. Ezek az útvonalak, amelyeket a visszaélést okozó anyagok megváltoztatnak, az élvezetek túlzott keresésére és a potenciális ártalmak elhanyagolására ösztönöznek. Az emberi innováció olyan anyagok kinyeréséhez és finomításához vezetett, amelyek a természetes jutalmaknál is vonzóbbak.
A nagy alkoholtartalmú alkoholos italok, a cigaretta és a technológiailag fejlett kábítószer-adagoló rendszerek, mint például a fecskendők és a párologtató készülékek, olyan erős stimulációkat biztosítanak, amelyek képesek felülírni az agy jutalmazási rendszerét.
Emellett a modern kémia új, igen erős pszichoaktív anyagokat vezetett be, köztük a szintetikus opioidokat és kannabinoidokat, amelyek minden korábbinál erőteljesebben befolyásolhatják a jutalmazási útvonalakat, jelentősen növelve a függőség kockázatát.
A SUD-hoz vezető gyakori anyagok közé tartozik az alkohol, a dohány, a koffein, a kannabisz, a metamfetamin, a heroin és a kokain.
A nagy függőséget okozó kábítószerek elérhetősége bizonyos környezeti tényezőkkel (például a stressz és a kortársak hatása) és egyéni sebezhetőségekkel (beleértve a mentális egészségi állapotokat, a krónikus fájdalmat, a genetikai hajlamot, az életkort és a nemet) együtt jelentősen befolyásolja a szerekkel való kísérletezés és az SUD kialakulásának valószínűségét.
FOGALMAK ÉS MEGHATÁROZÁSOK
Az anyaggal kapcsolatos rendellenességek különböző definíciói alakultak ki, tükrözve a függőséggel és annak összetettségével kapcsolatos ismereteink fejlődését. Az anyagfüggőség, közismert nevén a kábítószer-függőség, egy krónikus, visszaeső rendellenesség, amelyet a kényszeres drogkeresés, a bevitel irányításának kontrollvesztése és a leszokás utáni elvonási tünetek jellemeznek.
A krónikus betegségnek minősített kábítószer-függőség a lakosság jelentős részét érinti. Számos másodlagos egészségügyi problémával, társadalmi kihívással és a munkamorál csökkenésével jár, ami jelentős társadalmi költségekkel jár.
A National Institute on Drug Abuse (NIDA) a függőséget úgy írja le, mint...
A nagy alkoholtartalmú alkoholos italok, a cigaretta és a technológiailag fejlett kábítószer-adagoló rendszerek, mint például a fecskendők és a párologtató készülékek, olyan erős stimulációkat biztosítanak, amelyek képesek felülírni az agy jutalmazási rendszerét.
Emellett a modern kémia új, igen erős pszichoaktív anyagokat vezetett be, köztük a szintetikus opioidokat és kannabinoidokat, amelyek minden korábbinál erőteljesebben befolyásolhatják a jutalmazási útvonalakat, jelentősen növelve a függőség kockázatát.
A SUD-hoz vezető gyakori anyagok közé tartozik az alkohol, a dohány, a koffein, a kannabisz, a metamfetamin, a heroin és a kokain.
A nagy függőséget okozó kábítószerek elérhetősége bizonyos környezeti tényezőkkel (például a stressz és a kortársak hatása) és egyéni sebezhetőségekkel (beleértve a mentális egészségi állapotokat, a krónikus fájdalmat, a genetikai hajlamot, az életkort és a nemet) együtt jelentősen befolyásolja a szerekkel való kísérletezés és az SUD kialakulásának valószínűségét.
FOGALMAK ÉS MEGHATÁROZÁSOK
Az anyaggal kapcsolatos rendellenességek különböző definíciói alakultak ki, tükrözve a függőséggel és annak összetettségével kapcsolatos ismereteink fejlődését. Az anyagfüggőség, közismert nevén a kábítószer-függőség, egy krónikus, visszaeső rendellenesség, amelyet a kényszeres drogkeresés, a bevitel irányításának kontrollvesztése és a leszokás utáni elvonási tünetek jellemeznek.
A krónikus betegségnek minősített kábítószer-függőség a lakosság jelentős részét érinti. Számos másodlagos egészségügyi problémával, társadalmi kihívással és a munkamorál csökkenésével jár, ami jelentős társadalmi költségekkel jár.
A National Institute on Drug Abuse (NIDA) a függőséget úgy írja le, mint...
Diagnosztikai szempontból a függőség fogalmát ma már a szerhasználati zavarok kifejezés foglalja magába. A DSM-IV visszaélési és függőségi osztályozását egymással összefüggő, de mégis különböző klinikai szindrómáknak szánták.
A visszaélést úgy definiálták, mint olyan maladaptív használati mintát, amely 12 hónapos időszak alatt klinikailag jelentős károsodáshoz vagy distresszhez vezet. A függőséget úgy definiálták, mint a folyamatos anyaghasználatot a viselkedéskárosodás vagy distressz ellenére ugyanezen 12 hónapos időszak alatt. 2013-ban a DSM-5 a korábban két különálló és hierarchikus rendellenességként (anyaggal való visszaélés és anyagfüggőség) koncepciót egyetlen konstruktumban egyesítette, és az anyaghasználati rendellenességeket az enyhétől a közepesen súlyoson át a súlyosig terjedő skálán határozta meg, a függőség súlyossága pedig attól függ, hogy a megállapított kritériumok közül mennyi érvényesül.
A DSM-5 a szerhasználati zavart (SUD) krónikus, visszaeső neuropszichiátriai rendellenességként határozza meg, amelynek három fő jellemzője van .
A visszaélést úgy definiálták, mint olyan maladaptív használati mintát, amely 12 hónapos időszak alatt klinikailag jelentős károsodáshoz vagy distresszhez vezet. A függőséget úgy definiálták, mint a folyamatos anyaghasználatot a viselkedéskárosodás vagy distressz ellenére ugyanezen 12 hónapos időszak alatt. 2013-ban a DSM-5 a korábban két különálló és hierarchikus rendellenességként (anyaggal való visszaélés és anyagfüggőség) koncepciót egyetlen konstruktumban egyesítette, és az anyaghasználati rendellenességeket az enyhétől a közepesen súlyoson át a súlyosig terjedő skálán határozta meg, a függőség súlyossága pedig attól függ, hogy a megállapított kritériumok közül mennyi érvényesül.
A DSM-5 a szerhasználati zavart (SUD) krónikus, visszaeső neuropszichiátriai rendellenességként határozza meg, amelynek három fő jellemzője van .
- Kényszeres drogkeresés és -fogyasztás
- kontrollvesztés és sóvárgás a bevitel korlátozása terén
- Negatív érzelmi állapotok (pl. diszfória, szorongás és ingerlékenység) és stressz megjelenése.
Klinikailag jelentős károsodáshoz vagy distresszhez vezető problémás anyaghasználati minta, amely az alábbiak közül legalább kettőben nyilvánul meg, és 12 hónapon belül jelentkezik.
- Az anyagot gyakran a tervezettnél nagyobb mennyiségben vagy hosszabb ideig fogyasztják.
- A szerhasználat csökkentésére vagy ellenőrzésére irányuló tartós vágy vagy sikertelen erőfeszítések.
- Sok időt fordítanak a szer megszerzéséhez, használatához vagy a szer hatásaiból való felépüléshez szükséges tevékenységekre.
- Vágyakozás, vagy erős vágy vagy késztetés az anyag használatára.
- A szer ismétlődő használata, amely a munkahelyi, iskolai vagy otthoni főbb szerepvállalási kötelezettségek teljesítésének elmulasztását eredményezi.
- A szer folyamatos használata annak ellenére, hogy a szer hatása által okozott vagy súlyosbított tartós vagy ismétlődő szociális vagy interperszonális problémák állnak fenn.
- Fontos társadalmi, foglalkozási vagy szabadidős tevékenységek feladása vagy csökkentése a szerhasználat miatt.
- A szer ismétlődő használata olyan helyzetekben, amelyekben az anyag fizikailag veszélyes.
- A szer használata annak ellenére folytatódik, hogy tudomással bír arról, hogy olyan tartós vagy visszatérő fizikai vagy pszichológiai problémája van, amelyet valószínűleg a szer okozott vagy súlyosbított.
- Tolerancia, a következők valamelyikének meghatározása szerint:
- az anyag jelentősen megnövekedett mennyiségének igénye a mérgezés vagy a kívánt hatás eléréséhez.
- jelentősen csökkenő hatás az anyag azonos mennyiségének folyamatos használata esetén. - Elvonás, ahogyan az alábbiak valamelyike szerint nyilvánul meg:
- az anyagra jellemző elvonási szindróma.
- az anyagot (vagy egy közeli rokon anyagot) az elvonási tünetek enyhítésére vagy elkerülésére szedik.
A függőség hátterében álló mechanizmusok megértéséhez elengedhetetlen a jutalomkaszkád fogalmának feltárása, mivel a függőség, amely alapvetően kondicionált viselkedés, a jutalom konszolidációjának folyamatán múlik. A jutalmak által biztosított megerősítés nélkül a függőséget jellemző tanult viselkedések nem érvényesülnének. A függőség idegtudományi megértése bonyolult, amelynek központi eleme a jutalom kaszkád.
A jutalom kaszkád
A dopamin (DA) központi szerepet játszik a visszaélés kábítószerei által kiváltott jutalmazási mechanizmusokban, mivel minden függőséget okozó potenciáljáról ismert anyagról kimutatták, hogy növeli a DA szintjét az agyban.
A középagy ventrális tegmentális területétől (VTA ) az előagy olyan régióiba, mint a Nucleus Accumbens (NAc), az amygdala és a mediális prefrontális kéreg (mPFC), a mezolimbikus dopamin útvonal az agy jutalmazási és megerősítési rendszerének kulcsfontosságú eleme. Ezek az anyagok kezdetben a ventrális tegmentális területen (VTA) lévő DA-neuronokra hatnak. Ennek a kölcsönhatásnak a későbbi hatása a DA felszabadulása a nucleus accumbensben (NAc), az agy jutalmazási rendszerének központi régiójában.
A DA emelkedése ezen gyógyszerek által nem egységes, hanem molekuláris célpontjaiktól és az általuk kifejtett specifikus farmakológiai hatásoktól függően változik. A függőséget okozó kábítószerek ismételt használata jelentős neuroadaptációkhoz vezet több neurotranszmitter-rendszerben. A glutamatergikus, GABAerg, opioiderg, endokannabinoid, kolinerg, szerotonerg és noradrenerg rendszerek olyan változásokon mennek keresztül, amelyek befolyásolják az agy affektív és hedonikus pályáit és averzív válaszáramköreit.
A középagy ventrális tegmentális területétől (VTA ) az előagy olyan régióiba, mint a Nucleus Accumbens (NAc), az amygdala és a mediális prefrontális kéreg (mPFC), a mezolimbikus dopamin útvonal az agy jutalmazási és megerősítési rendszerének kulcsfontosságú eleme. Ezek az anyagok kezdetben a ventrális tegmentális területen (VTA) lévő DA-neuronokra hatnak. Ennek a kölcsönhatásnak a későbbi hatása a DA felszabadulása a nucleus accumbensben (NAc), az agy jutalmazási rendszerének központi régiójában.
A DA emelkedése ezen gyógyszerek által nem egységes, hanem molekuláris célpontjaiktól és az általuk kifejtett specifikus farmakológiai hatásoktól függően változik. A függőséget okozó kábítószerek ismételt használata jelentős neuroadaptációkhoz vezet több neurotranszmitter-rendszerben. A glutamatergikus, GABAerg, opioiderg, endokannabinoid, kolinerg, szerotonerg és noradrenerg rendszerek olyan változásokon mennek keresztül, amelyek befolyásolják az agy affektív és hedonikus pályáit és averzív válaszáramköreit.
Az endogén opioidrendszer és annak hatásai
- Modulálja a mezolimbikus DA rendszert, hedonikus értékeket rendelve a jutalmakhoz és segítve a döntéshozatalt.
- Az opiátok közvetve növelik a DA-t a VTA-ban lévő GABAerg interneuronok gátlásával.
- A NAc neuronokon lévő Mu opioid receptorok (MOR) az opioidok jutalmazó hatásaihoz és a fájdalomcsillapításhoz kapcsolódnak.
- A delta opioid receptorok (DOR) az analgéziában, az anxiolízisben és a kappa opioid receptorok (KOR) a függőséggel kapcsolatos diszfórikus válaszokkal kapcsolatosak.
Az endogén kannabinoid rendszer (ECS) kölcsönhatása
- Modulálja az olyan neurotranszmitter-rendszereket, mint a GABA, a glutamát és a DA a mezolimbikus pályán.
- A CB1 receptor aktiválása az agykérgi glutamatergikus afferensekben gátolja a DA felszabadulását a NAc-ben, ami befolyásolja a jutalmazási viselkedést.
- A kannabinoidok a CB1-receptorok és a vezikulák közötti arányok eltérései miatt eltérően hatnak a GABA- és Glu-terminálisokra.
- Mind a CB1, mind a MOR aktiválása a GABA neuronokon stimulálhatja a DA felszabadulását az ACh gátlásának megszüntetésével, míg az ACh interneuronokon történő aktiválás csökkentheti a DA szintjét az accumbensben.
- A kannabinoidok, mint a 2-archidonoilglicerin (2-AG), képesek a substantia nigra GABA-A neuronjainak gátlását megszüntetni, ami a DA növekedéséhez vezet.
Glutamát és GABA
- A DA-neuronok aktivitását helyi és hosszú távú glutamaterg (gerjesztő) és GABAerg (gátló) bemenetek szabályozzák több agyi régióból, beleértve a prefrontális és orbitofrontális kéreg és a rostromedialis tegmentális magot.
- A ventrális tegmentális terület (VTA) dopamin (DA) neuronjainak és a nucleus accumbens (NAc) közepes tüskés neuronjainak (MSN) glutamatergikus bemenetei szerepet játszanak a jutalomérzékenységgel és a szokás kialakulásával kapcsolatos viselkedési adaptációkban, amelyek a függőség jellemzői.
- A gerjesztő glutamát stimulálja az NMDA receptorokat az interneuronban, ami GABA felszabadulást eredményez.
- A GABA viszont gátolja a dopamin felszabadulását a mezolimbikus útvonalból. Így a glutamatergikus útvonal a mezolimbikus dopamin útvonal megszakítójaként működik.
- A glutamatergikus rendszer alapvető szerepet játszik a tanulásban az NMDA-függő pályákon keresztül, lényegében megerősítve a droghasználat és a pozitív megerősítés közötti tanult asszociációkat.
- Ezzel párhuzamosan a GABAerg rendszer gátolja az akciós potenciálok átvitelét, moduláló egyensúlyt biztosítva, amelyet az addiktív anyagok megzavarhatnak.
- Ez az összetett kölcsönhatás kulcsfontosságú a függőség szélesebb körű megértéséhez, és a cikk későbbi részében részletesebben is megvizsgáljuk.
- Az olyan neuromoduláló bemenetek, mint a noradrenalin, szerotonin, acetilkolin, neuropeptidek (oxitocin, neurotenzin, orexin) és hormonok (inzulin, leptin) szintén befolyásolják a DA neuronok aktivitását.
A DOPAMIN SZEREPE A TANULÁSBAN, A VISELKEDÉSBEN ÉS A FÜGGŐSÉGBEN
A dopamin (DA) az egyik legrégebbi neurotranszmitter, és központi szerepet játszik a függőség jelenségében, befolyásolja a viselkedést és a megismerést. Az emlősök agyában a dopamin a katekolamin-tartalom 80%-át teszi ki, ami azt jelenti, hogy a domináns neurotranszmitterként foglal helyet.
A dopamin jelenléte és működése hihetetlenül konzervált az egész állatvilágban, ami az életfolyamatokban betöltött alapvető szerepére utal. A dopamin evolúciós útja körülbelül 600 millió évvel ezelőtt kezdődött, ami a többsejtű szervezetek mozgékonyságának megjelenésével korrelál. A gerincesek bazális ganglionjainak építészeti felépítése figyelemre méltó. Kettős kimeneti útvonalak jellemzik, amelyek ellentétben állnak a kevésbé összetett idegrendszerrel rendelkező egyszerűbb fajoknál található egyetlen közvetlen útvonallal.
A másodlagos vagy közvetett útvonal megjelenése a gerinceseknél jelentős evolúciós előrelépést jelent. Ez a közvetett útvonal szerves részét képezi a magasabb kognitív folyamatok árnyalt és pontos válaszkiválasztásának. A bazális ganglionok közvetett útvonalának evolúciója feltehetően megalapozza az emlősöknél, köztük az embernél megfigyelhető kifinomult megismerést, ami az idegrendszer fejlődésének bonyolultságát tükrözi az evolúció történetében.
A "Gondolkodni annyi, mint mozogni" axióma kiemeli a dopamin kulcsfontosságú szerepét a mozgás beindításában és irányításában.
A dopamin jelenléte és működése hihetetlenül konzervált az egész állatvilágban, ami az életfolyamatokban betöltött alapvető szerepére utal. A dopamin evolúciós útja körülbelül 600 millió évvel ezelőtt kezdődött, ami a többsejtű szervezetek mozgékonyságának megjelenésével korrelál. A gerincesek bazális ganglionjainak építészeti felépítése figyelemre méltó. Kettős kimeneti útvonalak jellemzik, amelyek ellentétben állnak a kevésbé összetett idegrendszerrel rendelkező egyszerűbb fajoknál található egyetlen közvetlen útvonallal.
A másodlagos vagy közvetett útvonal megjelenése a gerinceseknél jelentős evolúciós előrelépést jelent. Ez a közvetett útvonal szerves részét képezi a magasabb kognitív folyamatok árnyalt és pontos válaszkiválasztásának. A bazális ganglionok közvetett útvonalának evolúciója feltehetően megalapozza az emlősöknél, köztük az embernél megfigyelhető kifinomult megismerést, ami az idegrendszer fejlődésének bonyolultságát tükrözi az evolúció történetében.
A "Gondolkodni annyi, mint mozogni" axióma kiemeli a dopamin kulcsfontosságú szerepét a mozgás beindításában és irányításában.
A DA-neuronok szerkezeti szerveződése
Last edited: