Képes annyi vizet megkötni (tömegének 30%-át meghaladóan, figyelembe véve, hogy csak CaCl2-2H2O-ra hidratálódik, amely 150 °C-ig stabil), hogy jelentős mennyiségű HCl-gázt szolgáltasson. Egy tipikus futtatás során 100 g 35%-os HCl-t adtunk 100 g granulált CaCl2-hez szobahőmérsékleten (a hőhatás nem jelentős), és 15 g HCl(g)-t kaptunk. Ez több mint 40%-os hozamot jelent, ami összevethető a 2. egyenletben bemutatott eljárás 80%-os hozamával; azonban a H2SO4 és a HCl(aq) között körülbelül 1:3 súlyarányt használ.
A CaCl2 könnyebben ártalmatlanítható, mint a H2SO4, és kevesebb bázisra van szükség a végső hulladék semlegesítéséhez. Ennek az eljárásnak további előnye a H2SO4-alapú eljárásokkal szemben az oktatási szempontokat érinti. A keletkező viaszos keverék (vagy kristályos massza, amelybe néhány óra múlva átalakul), a vízmentes CaCl2 200 °C-on történő hevítéssel regenerálható, és újra felhasználható, amint HCl-oldatot kapunk. Ebben az esetben a képződött kalcium-oxiklorid egy része figyelmen kívül hagyható.
Még ha ez gyakorlati szempontból értéktelen is, oktatási jelentősége lehet, mert felhívja a figyelmet olyan aktuális témákra, mint a folyamatok optimalizálása, a vegyi anyagok újrahasznosítása és a hulladékok csökkentése. Ebbőla célból a b. ábránlátható összeállítás megfelelőbb, mint az a. ábr án látható, mert a kapott keverék már készen áll a desztillálásra.
UPD: Egy alternatív út.
Last edited:
sok szerencsét a barna ujjak magyarázatához. 
